Számomra a legfontosabb, hogy mindenkinek egyenlő esélye legyen a tanulásra. A társadalmi mobilitás, mint az együttélés és befogadás egyetlen lehetséges közege, csak közösen valósítható meg. És csak találkozások által. Ezért nem hiszek a szegregált oktatásban, sem a szegregált tanodákban.
Csak az olyan találkozásokban hiszek, ahol inkluzívan valósul meg az együttműködés - az ilyen találkozások megteremtése a legfontosabb a munkámban. Olyan találkozásoké, ahol nem csak beszélgetünk, nem csak tanulunk róla, hogy milyen egy társadalom, ahol békében együtt élünk, hanem "csináljuk is" ezt.
Menekültek - budapestiek, romák - nem romák, középosztályból és mélyszegénységből jövők, pedagógusok, egyetemi hallgatók, elitgimnáziumból jövők - és írástudatlan, tanult tehetetlenségből jövő fiatalok - együtt.
A munkámban az a legfontosabb, hogy ezek a találkozások létrejöjjenek, hidak épüljenek, és hogy mindkét oldalon megkapják már a hídépítés lehetőségének örömét is.
Interkulturális pedagógiai kutatásaimban, oktatói és közösségépítő tevékenységemben arra törekszem, hogy a kulturális, társadalmi és vallási sokszínűség ne elválasszon, hanem találkozási lehetőség legyen az emberek között.
A pedagógusképzésben való munkámban, az oktatási szegénységben élők és az őket befogadó intézmények, csoportok közti kapcsolatteremtésben ilyen találkozásokat segítek, és én magam is ilyen találkozásokban élek.
Szilvia az Ukrajna elleni orosz agresszió kitörése után nyomban olyan tanodát szervezett menekült gyerekeknek, akik többsége kárpátaljai roma volt. Ők és családjaik kétszeres áldozatok voltak, mert a háborús veszteségeik és a menekülésük mellett még eredendő szegénységükkel, írástudatlanságukkal és a romákat hagyományosan sújtó diszkriminációval is szembe kellett nézniük.
Szilvia ezt a tevékenységet nem munkaideje, hanem szabadideje terhére végezte. Nem egyedül, hanem pályatársait és hallgatóit, valamint sok pedagógust vont be az elmúlt három év során ebbe a munkába. Többségük szintén önkéntes alapon működött közre.
Moldován Szivia ezzel kiemelkedően szolgálta azt az eszményt, amelyet a díj képvisel: anyagi, kulturális és emberi segítséget nyújtott mintegy száz hátrányos helyzetű gyereknek és szüleiknek, segítve beilleszkedésüket és a rá bízott fiatal hallgatók, kollégák bevonása révén a társadalom befogadó jellegének növeléséhez is hozzájárult.
Moldován Szilvia az egyik alapítója a Taléta Interkulturális Központ és Inkubátorháznak, amely 2022-ben – akkor még ZuBéTa (Zugligeti Béke Tanoda) néven – az ukrajnai háború kitörése után jött létre.
Részletek a Magyar Kurír riportjából - a jelölő összefoglalója
"Taléta, a jelenlét és a párbeszéd helye – Ahol a cigány kis herceg rózsákat nevel"
A kárpátaljáról érkező, írástudatlan roma gyerekeknek nem voltak pl. oltási papírjaik, így nem tudtak iskolába menni. Szinte egyikük sem tudott írni, olvasni, ahogy a szüleik sem. Az első feladat az volt, hogy megszerettessék velük az iskolát. A jómódú Zugligetben a Szent Család plébánia közösségének segítségével megszervezték a helyi közösséggel való találkozást. Szép példa ez arra, hogy mindkét közösség, a helyi és a menekült csoport egymást segítve, egymás kultúráját megismerve tud együtt élni a mindennapokban.
A tanoda utóbb a nyolcadik kerületbe költözött, ahol jelenleg is működik. Itt integrált oktatásra tértek át. A gyerekek, akik a menekült diákok osztályába jártak, barátként akartak csatlakozni. Majd a környéken lakó gyerekek is. A mentori állományt Szilvia a saját diákjaiból és pedagógus pályatársaiból toborozta, jórészt önkéntes alapon. Folyamatosan jelen voltak a mentorok gyerekei is, velük is jöttek barátok. Szilvia felismerte és másokkal is felismerteti, hogy a marginalizálódott csoportok és a középosztály együtt foglalkoztatása a társadalom jövője. Ha megtanuljuk egymás nyelvét, ha felismerjük annak a csodáját, hogy ezek a szegény gyerekek mennyire szeretnek együtt lenni, akkor már csak igényes programokkal kell benntartani őket ebben a találkozásban. Pázmányos egyetemi hallgatók mellett a budapesti Piarista Gimnázium diákjai közül is sokan szívesen csatlakoztak a munkához.
A hétköznapi foglalkozások mellett nyári táborokat is tartanak a tanodás gyerekeknek és barátaiknak. A piarista diákok minőségi jelenléttel vettek részt a táborokban. Sikertörténetek is adódtak. Egy 12 éves roma fiú, Erik a szüleivel és négy testvérével menekült el a háború elől az otthoni cigánytelepről. Erik a saját közösségében lassan férfinak számít, iskolába már nem járt otthon. Nem ismerte a betűket. Férfiúi tekintélyére hivatkozva utasítgatta vissza az „asszonyi munkákat”: terítés, mosogatás… Amikor azonban azt látta, hogy a nála nagyobb és „menőbb” piarista diákok mosogatnak, ő is beállt közéjük. Példa ez arra, hogy a szakmai munka nem elég, szükség van a kortársak barátságára.
Szilvia pedagógiai munkásságnak csúcspontjaként beszélte el az alábbi esetet: „Amikor a drámatáborunk egyik jelenetében egy ukrán menekült kislány, egy pesti kislány meg egy piarista gimnazista szerepeltek, a dramaturgiai fordulópontnál betoppant a menekült cigány Zolika. A piarista nagyfiú megkérdezte: Ki vagy te? Dramaturgiai csend, majd Zolika hangosan, lassan, méltóságteljesen a maga éjfekete hajával azt mondta: Én vagyok a kis herceg. Nem mi tesszük fel ezt a kérdést, hanem egy pesti gimnazista. Mi csak találkozási helyet adtunk.”
A cél: hangot adni azoknak, akiknek nincs hangjuk, és segíteni eljuttatni a centrumba a periférián élőket. A tanodában mintegy száz gyerek fordult meg. Harminc szülő és család kapott ezáltal támogatást, mert a tanuláson, a táborokon és a foglalkozásokon kívül a barátság és a szeretet arra is vezette a jelöltet és munkatársait, hogy a menekült családok lakhatási és egyéb anyagi, orvosi gondjainak megoldását is segítsék. Azoknak a fiatal diákoknak, oktatóknak a száma, akik ebbe a kalandba bekapcsolódtak, hasonlóan magas. Az ő szemléletformáló szerepük saját, és ezáltal a jövő nemzedékei körében nagyon értékes.
A jelölő írta:
Szilvia ezzel kiemelkedően szolgálta azt az eszményt, amelyet a díj képvisel: anyagi, kulturális és emberi segítséget nyújtott mintegy száz hátrányos helyzetű gyereknek és szüleiknek, segítve beilleszkedésüket és a rá bízott fiatal hallgatók, kollégák bevonása révén a társadalom befogadó jellegének növeléséhez is hozzájárult.
A Taléta adományokkal támogatható, utalással:
Kedvezményezett: Taléta Nonprofit Kft
Számlaszám: 50453032-10020621
Közlemény: „adomány”